2. fejezet: Születésnapi látomások
1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet 5. fejezet
Az elfek nagy része belelát a múlt vagy a jövő egyes pillanatiba. Vannak olyanok is, akiknek nem adatott meg ez a képesség, akiknek egész életük során egyetlen látomásuk sincs. Kezdetben úgy tűnt, Zalmira is ilyen elf lesz, hiszen sokáig egyetlen látomása sem volt. Mikor Goltarhoz feleségül ment, akkor sem látogatta meg semmilyen jövőkép. És utána még sokáig így volt ez. Azonban leányuk születésekor mégis látomása támadt, de azt kívánta utána, hogy bár ne is lett volna. Szörnyű látomása szomorúvá tette és álmatlan éjszakákat okozott neki, ám ez a szörnyű kép hamar feledésbe merült kislánya jóvoltából.
Alisha immár a második születésnapját ünnepelte. Születése után nem sok látomása volt, azok is csak pár pillanatig tartottak és nem voltak lényegesek. Azonban ez a születésnap sok meglepetést hozott a kislánynak és szüleinek. Miközben a születésnapi ebédet ették, Alisha felkiáltott és megfogta anyja kezét.
- Látok! - hallatszott Alisha csilingelő hangja. - Látok szépet!
Alisha és Zalmira egy napsütötte rétet látott, tele színes virágokkal. A réten szőke tündérlányok játszottak önfeledten. Ugrándoztak, nevettek és kergetőztek. Az egyik tündér, mely a többi közt is kimagaslóan szép volt, egy láncot hordott a nyakában, melyen egy gyönyörűséges kék kő csillant meg, a nap sugarait visszaverve. Nem tudni miért, de a kislány és anyja úgy érezték, az a lány nagyon fontos személy. Mintha a királyi családból való lenne, sőt, mintha ennél is több adatott volna neki sorsul...
- Anya! - szólt a kislány, miután a látomás véget ért. - Ki ő?
- Nem tudom kicsim, de hiszem, fontos személy talán az egész világnak. Nem látszott rajta, de valószínűleg nagy súly nehezedik majd a vállára - válaszolt Zalmira lágy hangon, megsimogatva Alisha fejét.
Miután végeztek az ebéddel, Alisha egy rongybabát kapott, ami pontosan úgy nézett ki, mint ő. Nagyon örült neki, és magához ölelte. Ekkor ismét látomása támadt. Ugyanúgy születésnapot ünnepeltek, de nem az övét, hanem egy kisfiúét, akinek fekete haja és fekete szeme volt.
- Boldog születésnapot, Sorodith! - szólt a fiúhoz és átnyújtott neki egy dobozt. Az kinyitotta és egy kék madarat talált benne, mely nem repült el.
- Köszönöm nővérkém! - kiáltott boldogan a fiúcska, a madarat két kezébe vette és megsimogatta a fejét...
Ami utána történt, már nem látta, hanem visszatért jelenébe. Mosolygott, de nem árulta el szüleinek, amit látott. Félt, hogy akkor nem teheti majd meg az öccsének ezt a szép gesztust. Ehelyett játszott egy kicsit a babájával, majd később az apjával játszott kint az erdőben. Miközben fogócskáztak, a fák közt szaladva Alisha elbotlott egy vastag gyökérben és elesett. Közben pedig egy újabb kép tört utat elméjébe. Egy másik erdő fái között haladt. Már felnőttként. Hirtelen megállt egy hatalmas, ezüstös törzsű fa előtt.
- A becnore-fa – suttogta, majd fölnézett és megpillantott a fa törzsén egy nagyjából négyzet alakú nyílást. - Ha megszerezném és aktiválnám, minden vágyam teljesülhetne. Jó lenne, nagyon jó, de kell majd másnak. - Sóhajtott. - Neki nagyobb szüksége lesz rá. Nekem pedig enélkül is megvan mindenem, ami igazán kell...Remélem, sikerrel fog járni...
A kislány érezte a vágyat a nyílásban lévő tárgy után, a sóvárgást, a lemondás fájdalmát, ugyanakkor az elégedettséget, a jövőbeni jó reményének boldogságát is.
- Kicsim, jól vagy? - kérdezte Goltar, miközben felsegítette Alishát.
- Igen apa. Csak láttam – válaszolt a kislány.
- És mit láttál? - érdeklődött az apa.
- Szép erdőt, szép fát. Becnore-fát. Milyen az?
- Becnore? Az egy különleges, ezüstös törzsű fa, melynek szivárványszínű virágai vannak. Ezekből a virágokból olyan főzetet lehet készíteni, ami szinte minden betegséget gyógyít. Azonban nagyon ritkán virágzik, tíz évente egyszer...
- Igen, üstös volt! - mondta csillogó szemmel Alisha. - Szép üstös! - tette hozzá, közben pedig kicsit leporolta magát. Az apja csak elmosolyodott, ölébe vette a kislányt és bevitte a házba.
A nap végén, lefekvéskor Goltar még megpuszilta Alisha homlokát és azt mondta:
- Szép álmokat kis szülinapos! - betakarta a kislányt, majd aludni tért. Alisha boldogan fordult meg az ágyban, aztán újabb látomás kerítette hatalmába.
A látomásban születésnapja volt, de már idős korában. Sokan ültek az ünnepi asztalnál, mind mosolyogtak rá. Érezte szeretetüket és boldog volt, hogy mind megjelentek.
- Boldog születésnapot! - mondták egyszerre, aztán egy férfi átnyújtotta neki az ajándékát és azt mondta:
- Boldog 684. születésnapot!
Alisha mosolyogva aludt el a boldog, hosszú jövője biztos reményében, nem is sejtve, mi minden vár majd rá...