6. fejezet: Egy féltörp születése
1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet 5. fejezet 6. fejezet
Alisha, mikor este felébredt, mosolyogva gondolt arra, hogy mi minden történhet a két furcsa szerzettel, majd megivott egy különleges teát, amitől látomása támadt. Úgy látta a dolgokat, mintha ő is ott lett volna, amikor megtörténtek.
Egy törp nőt látott, akivel szemben egy kobold őr állt, szablyáját rászegezve a nőre.
-Ez már a koboldok földje! - szólt fenyegetően az őr.- Tágulj innen, különben csúnyán végzed!- A nő hátrébb lépett, ám nem ment vissza a törpök területére.
-Sajnálom, de nem mehetek el. Találkoznom kell Bidranyzddal, a koboldvezérrel - mondta kissé ijedten.
-Aztán mi dolgod volna vele? - förmedt rá a kobold.
-Egy üzenetet kell neki átadnom.
-És ezért kockáztatod az életed? Mondd el nekem és akkor garantáltan nem esik bajod! - próbált alkudozni a kobold őr. - Majd én átadom neki az üzenetet!
-Azt nem lehet - tiltakozott a nő. - Lanterra úrnő a lelkemre kötötte, hogy csakis személyesen, szemtől szembe mondjam el Bidranyzdnak. Akár az életem árán is, de beszélni fogok vele.
Mikor a kobold meghallotta a törp nő megbízójának nevét, enyhén elsápadt.
-Lanterra úrnő? Miért nem ezzel kezdted? - kiáltott, majd a nőt maga után húzva indult el.
Ekkor változott a szín. Egy nagy sátor belsejében pihent egy kobold. Hirtelen belépett egy másik kobold, kezében szablyával, meghajolt és így szólt:
-Vezérem! Egy törp nő hozott üzenetet Lanterra úrnőtől! - ugyanaz a kobold őr volt, akit Alisha az előző képnél látott.
-Köszönöm, Mogvilas. Bejöhet - szólt a koboldvezér. Mogvilas betessékelte a nőt és visszament a helyére, Bidranyzd pedig végigmérte a törpöt.
-Üdv! Hallom, üzenetet hoztál nekem…
Újabb váltás következett. A vezér hívatta Mogvilas-t és vele kísértette vissza törp nőt, majd őrá bízta, hogy amikor csak jön, ő kísérje színe elé.
Ez így is történt. Minden egyes alkalommal Mogvilas vitte a vezér színe elé a törp nőt, aki az üzeneteket vitte Lanterra törp úrnő és Bidranyzd kobold vezér között. Idő közben a nevét is megtudta: Tita. Egész megtetszett a kobold őrnek ez a név. És a nőről is úgy gondolta, hogy törp létére egész jól néz ki. Tita is megkedvelte Mogvilast, hiszen az első találkozásuk után már egész értelmesen viselkedett. Sokat beszélgettek, miközben Tita hozta-vitte az üzeneteket.
-Egyáltalán miért üzenget Lanterra úrnő a vezérünknek? - kérdezte az egyik nap a kobold őr.
-Nos, ez nekem is furcsa - mondta a törp nő. - De van kobold a felmenői között és úgy tűnik, ő inkább ehhez a vérvonalhoz kötődik, mint a törp őseihez…
Aztán egyszer, mikor Bidranyzd egy levelet adott Titának, hogy Lanterra úrnő válaszoljon rá, Mogvilas így szólt a nőhöz:
-Tita! - megvárta, hogy a nő felé fordítsa az arcát. - Most ne siess annyira.
A törp először nem tudta mire vélni a kérést. A kobold azonban tovább próbálta marasztalni őt és ekkor leesett neki, hogy miért. Vonakodva bár, de beleegyezett, hiszen az együtt töltött idő alatt megszerette Mogvilast. Azon az éjjelen egymáséi lettek.
Néhány hónap múlva kiderült, hogy Tita gyermeket vár. Mivel csak egyetlen férfival volt úgy együtt, tudta, az apa a kobold őr. Elmelt elújságolni a hírt Mogvilasnak, azonban egy másik koboldal találta szembe magát.
-Ki vagy te és mit keresel itt? - förmedt rá az új őr.
-Tita vagyok, Lantera úrnő üzenethordozója - válaszolt a nő. - Azonban most más okból vagyok itt. Mogvilashoz jöttem.
-Mogvilast most senki nem láthatja, úgyhogy távozz! - mondta a kobold nem túl szépen.
A törp nő szomorúan ment haza. Ezután egyszer sem sikerült találkoznia szerelmével, így nem tudta elmondani neki, hogy apa lesz.
Újabb néhány hónap elteltével Tita egy fiúnak adott életet. A gyermeket Szobinak nevezte el, s egy nap ismét elment a koboldok földjére. Miközben az őrrel beszélt, megpillantotta Mogvilast. Odaszaladt hozzá és megmutatta a kezében lévő kis ”csomagot” neki. A férfi láthatta az alvó csöppség arcát.
-A te fiad - mondta Tita. Mogvilas arcán a boldogág, a félelem és a szomorúság hullámai futottak végig eme néhány szó hallatán. Aztán tekintete zorddá, hideggé vált.
-Nem lehet az én fiam - hagyták el eme szavak a száját. Mielőtt még a nő tiltakozhatott volna, hozzátette: - Sajnálom.
Azzal továbbsétált. Tetszett neki az aprócska gyermek, melynek ereiben az ő vére csörgedezett, de nem kockáztathatott meg egy újabb büntetést. Abba talán bele is halt volna. Így kénytelen volt Titáról és a közös fiukról lemondani, még ha a szíve is szakadt bele.
Alisha hirtelen ismét a jelenben volt. A saját jelenében. Egy szobában, melynek ablakát sötétítő függöny takarta el, egy ágyon, mely alvóhelyéül szolgált. Azonban estére járt az idő. Így ő, mint általában a sötételfek, most érezte magát igazán elemében. Felkapta köpenyét, felhúzta csizmáját és kilépett a szobából. Bekulcsolta az ajtót, majd a kocsmai részhez sétálva, a pultra dobta a kulcsot.
-Köszönöm! - kiáltott a csaposnak, intett neki és távozott.
-Meglátogatom a Törptanácsot, aztán a féltörpöt is felkeresem - mondta magának mosolyogva és elindult Mirdofba, ahol a törptanács lakott.