5. fejezet: Találkozás Elimroth erdejében
1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet 5. fejezet 6. fejezet
A törp épp azon gondolkozott, hogy hogyan aktiválhatná a Térképet, amikor is megpillantott a fák között egy hosszú, szőke hajú, kék szemű lányt közeledni. Apró volt, törékeny testalkatú és két szárnnyal is rendelkezett. Egy tündér! Még nem igazán találkozott tündérrel, így csak bámulta a lányt, amíg az egyre közelebb ért hozzá. A kockát lerakta maga mellé a földre és felállt, hogy üdvözölje az újjonan érkezőt. Ahogy Szobi közeledett a tündér felé, Szerafina arcán félelem tükröződött. Ez nem csoda, hiszen sokat, hallott már a gonosz koboldokról s úgy vélte, egy ilyen lénnyel futott össze. Eközben Szobi megérkezett elé és széles mosollyal köszöntötte:
-Üdvözöllek tündér! Mi szél hozott erre? Én Szobi vagyok, neked mi a neved?
Szerafina most már tudta, hogy nincs mitől félnie, hiszen csak a törpök üdvözölnek ilyen dallamosan másokat.
-Szerafina vagyok - mondta, s az első kérdésre szándékosan nem felelt. ~Hmm…Szép a neve, kellemesen dallamos!~Gondolta a törp és még mindig mosolyogva így szólt:
-Szép a neved, de arra, hogy miért vagy itt, még nem válaszoltál!
A hercegnő sóhajtott magában, mert remélte, hogy kikerülheti eme kérdést. De mivel látta, hogy ezt nem teheti meg, ezért tömören adta meg a választ:
-Bonyolult - Tudta le eme parányi szóval, de a törp nem tágított.
-Időm van bőven! ~Főleg így, hogy még nem aktiváltam a Térképet! ~ Gyere, ülj le ide a becnore-fa alá és mesélj el mindent! - mondta a törp. Szerafina kissé megijedt és óvatosan így szólt:
-Öhm…Tudod én még soha nem jártam a tündér birodalmon kívül…
-Nyugi, nem eszlek meg…- bátorította Szobi a lányt. - Csak megkóstollak! - nevetett. Azonban, mikor meglátta a tündér halálsápadt arcát, hozzátette:
-Csak vicceltem!
Továbbra is kedvesen mosolygott, arra biztatva ezzel a lányt, hogy nyugodjon meg. Leült és megpaskolta maga mellett a füvet, jelezve, hogy Szerafina ott foglaljon helyet. Habár a tündér tudta, hogy nincs mitől félnie, mégis az aggodalom kínzó érzése nem múlt el. Óvatosan leült a törp mellé, s egy félénk mosolyt eresztett meg felé.
A lány akaratlanul is a zsebében lévő ékszer után nyúlt, kivette, s merengve nézte azt. Ahogy Szobi megpillantotta a tündér kezében lévő, kéken csillogó amulettet, érdeklődve kérdezte:
-Kitől kaptad azt a láncot?
A lány furcsállta a törp túláradó kedvességét. Nem igazán akart válaszolni neki, azonban, ahogy látta Szobi kérdő pillantását, tudta, hogy nem menekülhet el a válaszadás elől.
-Az apukámtól - Tudta le gyorsan. A törp örült, hogy a lány válaszolt. Ebből legalább ki lehetett indulni. Remélte, hogy a tündér idővel megnyílik és nem lesz ilyen tartózkodó. Elvégre a törp nem akarta bántani, hiszen alapjában véve barátságos.
-Nagyon szép. Miért nem hordod a nyakadban?- kérdezett ismét. A kérdés hatására a lánynak eszébe jutottak a történtek, s még jobban elszomorodott. A düh, mely kezdett lecsillapodni benne, ismé a felszínre tört. Azonban a lány ezt nagyon jól leplezte.
-Hosszú - válaszolt nemes egyszerűséggel.
Szerafina remélte, hogy ezzel letudják eme dolgot, azonban legbelül érezte, hogy a törp nem hagyja annyiban. Ez így is volt. Amint az egyszavas választ meghallotta, Szobi újra szóra nyitotta a száját.
-Jó, de mégis miért? Igazán elmondhatod, ráérek!
Szerafina sejtette, hogy valami ilyesmi lesz, azonban azt nem gondolta, hogy a törp ennyire túlzába viszi. Az igazat megvallva kissé zavarta.
-Nem szívesen beszélnék róla - mondta a tündér, miközben a sírás kerülgette. A törp sajnálkozva nézett a lányra. Látta, hogy Szerafina a könnyeivel küszködik, ezért megpróbálta vígasztalni.
-Nyugi, minden rendben lesz! - szólt és a szőke hajú vállára tette a kezét.
-Te ezt nem értheted! - fakadt ki Szerafina. Egyszerűen nem bírt tovább uralkodni érzelmein, s egy könnycsepp hullott alá arcáról. Ekkor mocorgást vettek észre a fűben. Szerafina ijedten felpattant és pár lépést hátrált, Szobi pedig feszülten figyelte a jelenséget.
-Ez hihetetlen!- kiáltott fel a törp, amikor rájött, mi is mozog.- A Térkép! Hát erre utalt Alisha!
Szerafina látta, hogy a törpöt mennyire izgatja a kocka, ezért úgy vélte, jobb, ha távozik. A lány könnyeivel küzködve hagyta háta mögött Szobit. Eközben a vörös hajú lázasan szemlélte a kezében lévő tárgyat.
-Szerafina, ez…- kezdett volna a magyarázásba a törp, de mikor felnézett, a tündért sehol sem látta. Felpattant és meglepetten pillantott körbe, szemeivel keresve a lányt.
-Szerafina!!! - kiáltott egy hatalmasat, hátha meghallja őt a lány. Azonban a hercegnő már messze járt, hiszen feszülten (zavartan) rohant el.
Szobi gyorsan szétnézett a fűben, nyomokat keresve, merre indulhatott Szerafina. Meg is pillantotta a tündér lépteinek nyomát és holmiját összeszedve elindult a jelek irányába…