1.fejezet: Született látnok
Dél volt.
A sűrű, sötét erdő mélyén egy nő vajúdott Férje feszülten guggolt mellette s fogta a kezét.
Sötételfek voltak, az éjszaka kedvelői, akik általában nappal aludtak, vagy egy-egy látomáson merengtek. Most viszont kénytelenek voltak másra koncentrálni, ugyanis gyermekük ezt a nappali órát választotta arra, hogy a világra jöjjön.
Ahogy a nő fájdalmai erősödtek, a férfi is egyre feszültebb, idegesebb lett. Aztán a gyermek megindult kifelé s szép lassan elhagyta anyja védelmet nyújtó méhét. Amint teljesen kint volt, sírni kezdett apja karjaiban, anyja pedig hirtelen megmerevedett és a semmibe révedt.
-Zalmira! Drágám, mi történt? - kérdezte a férj ijedten. Zalmira azonban nem hallotta a hangját. Nem látta a férfit, sem a környezetét. Egészen máshol járt, mást hallott. Önmagát látta idősebb korában egy ház előtt és egy lánnyal beszélgetett az ősnyelven. Pontosabban vitatkoztak.
- Ugyan anya! Te is látod, mi lesz ebből! Látod jól, ha nem tesszük meg, minden elpusztulhat, ami kedves nekünk! - a lány szeme lángolt a haragtól. Mindketten tudták, miért. - Ha nem hal meg a következő újhold előtt, mindennek vége!
- Tudom - szólalt meg szomorúan Zalmira, lánya kifakadása után. - Tudom, de ő akkor is a fiam. Nem akarom a saját vérem, méhem szülöttét megölni. Túlságosan fájna.
- Ha te nem, akkor megteszem én! - kiáltott a lány. - Sorodith-nak meg kell halnia!
- Lányom, ne légy gyilkossá! Ne válj olyanná, mint az öcséd! - próbálta csitítani Zalmira csendesen. - Sorodith-nak megvan a maga sorsa. És neked is. De a kettő nem cseng össze. Tudom, ha Sorodith életben marad, a világ megváltozik. De ha megölöd, te változol meg és sokak halálát okozod majd. Ezt pedig nem engedhetem. Akkor inkább megteszem azt, ami a szívem ellen való. Én altatom el örökre, még akkor is, ha a szívem darabokra hasad fájdalmában. Ha én teszem meg, a világ fellélegezhet az eredendő gonosz markának szorítása alól...
Ennyi volt a látomás. Amint véget ért, a nő sírni kezdett és úgy nézet férjére. Ez volt az első látomása, de nem lehetett volna ennél rosszabb. Hiszen még meg sem született fia megöléséről szólt.
- Zalmira, mi történt? - kérdezte a férj aggódó pillantást vetve Zalmirára, miközben letörölte arcáról a könnycseppeket.
- Egy látomás - szólt szomorúan a nő. - De olyan szörnyű volt, Goltar, olyan szörnyű! - könnyei szakadatlanul potyogtak. Goltar pedig nem tudta, mit gondoljon. A kezében tartott csecsemőre nézett. Kislánya édesen pihent karjaiban.
- Róla szólt? - kérdezte Zalmirát.
- Ő is benne volt, de nem róla szólt. - szipogott, immáron küzdve, hogy sírása abbamaradjon. - Add ide, hadd nézzem meg – nyújtotta a kezét a kisbaba után. Goltar átadta a kislányt, akinek hirtelen tágra nyílt a szeme, anyját pedig ismét egy látomás kerítette hatalmába.
Egy törpöt látott belépni egy sötét szobába. Az ajtóval szemben pedig lánya ült fekete köpenyben, csuklyáját fejébe húzva.
- Légy üdvözölve, féltörp! - szólalt meg a lány.
- Honnan tudod, hogy csak félig vagyok törp? - Kérdezte a másik személy döbbenten.
- Sok olyan dolgot látok, amit mások nem...
Zalmira ismét magához tért és gyermekére nézett meglepetten. A kislány ismét lehunyta a szemét és mintha mi sem történt volna, elaludt. Az asszony elmosolyodott a felismeréstől.
- Értem – szólt, még mindig kislányát csodálva. - Különleges vagy. Született látnok. Hát akkor Alisha lesz a neved, vagyis 'igaz látó'.
- Született látnok? Ezt meg hogy érted? - kérdezte Goltar.
- Az előbb, ahogy a karjaimba vettem, látomása volt, amit átvetített nekem, hogy én is lássam. Hallottam már ilyenről, de nagyon ritka – magyarázta Zalmira a férjének.
Az elfek nagy része néha belelát a múlt vagy a jövő egyes pillanataiba. Vannak olyanok is, akiknek nem adatott meg ez a képesség, akiknek egész életük során egyetlen egy látomásuk sincs. Nekik más különleges képességük erősebb. Az elfek legkisebb része pedig született látnok. Ilyen elf alig 20-30 van, a legtöbbjük sötételf. A született látnokok már születésük után nem sokkal belepillantanak a jövőjük egy szeletébe. Ezután az egész életüket behálózza a múlt és a jövő, legyen az akár a sajátjuk, akár másoké.
Ilyen született látnok lett Zalmira és Goltar gyermeke, Alisha is. Első látomása csupán megmutatta mivoltát. Ez jót jelentett, mert nem mérgezte a rossz látása. Azok ugyanis, akik született látnokként halált vagy egyéb szörnyűséget látnak először, később rossz útra térnek, gonosszá válnak. Persze más is válhat gonosszá, a halált látó is lehet később jó is, de ez utóbbi olyan ritka, mint a fehér holló.